Kissé kimaradt a blogra való írás. Talán nem jött az ihlet. Talán nem gyűlt fel bennem "Miért" kérdések sorozata. Vagy csak egyszerűen nem akadt ihlető dolog, ami folytán bejegyzést kezdjek. Most írok. Mert nincs szándékomban elhanyagolni, abba hagyni amit elkezdtem. Amelyik táncba beszállsz, azt végig kell táncolnod. Húúh, ezek a mondások, mit csinálnék nélkülük, ha nem lennének. A héten semmi új dolog nem történt. A tegnapig. Bejutottam a bentlakásba, ami nem jelent mást mint hamarosan nyakamon az egyetemi kezdés. Óriási váltás lesz ez számomra. Hisz olyan mint aki egy 1300-as Daciát lecserél egyik napról a másikra, egy Mercedesre(ez csak egy sima példa). Esetemben a Dacia lenne kis szülővárosom, Maroshévíz, és a Mercedes meg az a hely ahol hamarosan mélyíteni fogom eddigi tanulmányaim, és ez a hely nem más mint Kolozsvár. Lehet nem a legjobban közelítettem meg a dolgokat, de a lényeg érthető, legalábbis szerintem. Eddigi életem itt, ezen kis város környékén zajlott, amit kevésbé lehetett volna izgalmasnak nevezni. Pár fontosabb emberke körül forgott a világ, őket láttam nap mint nap. Ezután már csak pár hetente, vagy hónaponként fogom látni őket. Ez viszont nem azt jelenti, hogy elfeledem őket. Semmiképpen! Bennem megmarad minden emlék, legyen az bármilyen kicsi is. Hisz nem az a lényeg, hogy milyen nagy vagy milyen fontosságú az emlék. Ami igazán számít, az az, hogy hogyan élted meg azt és legfőképpen, hogy kivel élted meg. Így az emlékek által emlékezetemben és szívemben mindig lesz egy hely a barátaim számára. Mert ez a távollét tarthat egy évet, vagy hármat. Bízok benne, hogy a sors majd a későbbiekben úgy hozza, hogy ott folytassuk ahol abba hagytuk a dolgokat, hogy majd a sors újra összehozza útjainkat. Csábító de ugyanakkor félelmetes is a nagy város gondolata. Mintha már rövidebbek az órák, a napok. Mintha az idő is ellenem dolgozna. Mintha már meg akarná velem kóstoltatni az új világ ízét. Az a valami új, már rohamosan közeledik. Amíg megvan bennem a tudat, hogy nem leszek egyedül, hogy van ki kezem fogja ha elesek, addig nem ellenkezek a változásnak. Ameddig van egy ok amiért mennem kell, hogy ezáltal fejlődök, addig nincs mi visszatartson. Ameddig minden érv amellett szól, hogy mennem kell, addig nincs miért a múltat sirassam. Ameddig lehetőség és erő van, addig nincs miért a jövőről lemondjak
"Nem elég a célt látni, járható útja kell!
Nem elég útra kelni, az úton menni kell!
Egyedül is! Elsőnek, elöl indulni el!"
Váci Mihály
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése