2010. szeptember 6., hétfő

A házasság lényege, hogyan éljük túl a változásokat

Nem kell félreérteni a bejegyzésem címét. Nem rólam szól. Nekem az még várhat (a várás alatt jó pár évet értenék). A bejegyzés ihletői a napjainkban történő csúf igazságok, amik a házasságokon belül történnek. Ahogy körülnézek a "világban" látom, hogy az alig összeházasodott párok már a váláson töprengenek. Kérdem én: mi értelme ilyen esetbe összeházasodni? Kicsit nem túl korai?(ami abszurdum, mert sem korán sem későn nem kéne megtörténnie a válásnak).  Akkor csak pénzkidobás az esküvő s válás is? Na persze, valakinek kell munkát adnia a közjegyzőknek is. De nem ilyen módon. Szép volna, hogyha csupán a papírokról, pénzről szólna mindez. De nem. Két vitatkozó fél mögött sokszor ott áll egy (vagy több) gyerek, aki(k) bármit megadnának azért, hogy "apu és anyu ne veszekedjenek többet". 
A nagy veszekedések és vitatkozások közepette a szülők nem veszik észre, hogy lassan, de biztosan a gyerek életének a rombolásának kezdenek. Nem kell megfeledkezni arról sem, hogy az sem jó ha a szülők együtt maradnak "a gyerekért". Kín lenne minden együtt töltött nap. Ilyenkor mit kell tenni? Neki állni, s rendbe hozni amit rendbe lehet hozni. Ha egyáltalán van mit renbe hozni. Vagy ha nem, akkor az a legjobb ha már az első perctől oda figyel az ember. Na meg ha nem áll oda az esze ilyen komolyabb dolgokhoz(házasság, házasságon belüli hűség - a hűtlenség a válás egyik leggyakoribb oka -, családalapítás, stb.), akkor jobb ha halassza az "ásó, kapa, nagy harang válaszon szét"-et. Ráér. Egyszer csak benő a feje lágya, s lekomolyodik. Szomorú az a tény, hogy a körömbe nem is egy példát tudnék mondani a válási esetre. Legyen a családon belüli érintett gyerek 3 éves, 15 vagy akár 19 vagy több. Mindezt vizsgálva, leginkább a gyerek helyzetét tudom átélni(mivel még én is az vagyok). Azt el nem tudom, mondani, hogy milyen elvált szülő gyerekének lenni, de azt, hogy milyen egy szülő nélkül felnőni, azt igen, azt elmondhatom. Fájdalmas mindkettő: nem látni többet soha a szülőt, vagy látni még életben, ám már nem olyan gyakran mint régen(a külön költőzés esetében). Mindenképp elszomorító az, ahova halad a mai világ ... már semmi sem a régi, és nincs ki tegyen érte... Két dolog amit biztosan elmondhatok: sem válás sem halál miatt nem akarom, hogy a gyerekem majd apa nélkül nőjön fel
"Minden válás túl korai vereség; az egymásért folytatott küzdelem ijedt fegyverletétele"
Vasadi Péter

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése