Gyakran feszegeti az ember azt a kérdést, hogy miért nem képes változni x,y vagy z. Mondhatom, hogy én is feltettem párszor a kérdést, hogy "x" miért viselkedik úgy. Rengeteg időt pocsékoltam el arra, hogy próbáltam megérteni. Az lehetetlen. Sose tudja az ember a másikat igazán megérteni. Gyakran használja azt a kis szócskát, hogy "megértlek", gondolva, hogy így kicsit jobb kedvre derítheti a másik félt, vagy enyhíthet annak fájdalmán. Amikor kifogyunk a szavakból, akkor csak pár elkopott szó jut eszünkbe: "igen", "értem", "megértlek", vagy újabban "tudom milyen". Nem is gondolkodik az ember amikor kimondja ezeket. Ez csak úgy jön, az emberi együttérzés halvány kis jele, vagy valami ami annak próbál tűnni.
Rátérnék a bejegyzésem címére. Miért választottam ezt a címet? Mert már számtalanszor hallottam. Elég gyakran előfordul egy vitatkozó/veszekedő párnál. "Ígérem drágám, hogy megváltozok". Hogyne, s akkor másnap folytatódik ugyanaz a mese, ugyanaz a vita/veszekedés. Egy idő után már unalmas lesz. Számtalanszor ígér olyat az ember, amit képtelen betartani, mert olyan pillanatban ígéri azt, amikor más kiutat nem próbál keresni. Ugyan mit számít az, hogy végig se gondolta azt amit mondott, annak valószínűségét. Ő csak a pillanatnyi perpatvart akarja megszüntetni, arra nem gondolva, hogy azzal csak egy még nagyobb kalamajkát kever. Ígéretek, melyek ugyanolyan hamar megtörhetnek, mint amilyen hamar elhangzottak. Nem is egy kapcsolatot láttam körülöttem, ahol mindez gyakran előfordul/t. Lassan mérgezi a kapcsolatot, mire a két fél felébred, a köztük levő "kapcsolat" nem más mint beteges ragaszkodás. Minden hamis ígéretük pusztán olaj a tűzre, ami a legvégén fellobban és valakit megéget. Tudnék példát mondani, és nem is egyet, olyan esetre ahol a két fél egymást úgymond "fojtogatja" a szeretetével. Ezt ott rontották el, hogy nem kompromisszumokra építették a kapcsolatot. Egyszer még elmegy a szakítás utáni békülés. De amikor már egyre gyakoribbak a szavakkal való támadózások, és egyre inkább ritkábbak a szép szavak, akkor már a kapcsolat zátonyra futásának első jelei mutatkoznak : ha együtt ha külön, a kapcsolatnak lőttek. Mert, ahogy a mesében is van a farkassal: enged be az egyik lábam, majd a másikat és így tovább. A kapcsolatokban is megtörténik ez: számtalanszor tévednek és azzal a zsaroló mentséggel próbálja visszafogadtatni magát, hogy azt mondja: " de én szeretlek téged ". Wouw. Akkor ez a szeretet egyik újabb, sunyibb, settenkedő változata. Mindenekelőtt az a legjobb, hogyha már a kapcsolat elején leszögeződnek (néha létfontosságú) kompromisszumok. Így el lehet kerülni a "settenkedő szeretlek"-nek a feltűnését, és csakis az igazi ősidők óta ismert szeretetre koncentrálhat az ember. Na és már nehogy bedőlj annak a mesének, hogy "holnaptól egy más ember leszek". Ki képes arra? Egyáltalán van-e olyan aki képes lenne...
"Just gonna stand there and watch me burn,
But that's alright because I like the way it hurts.
Just gonna stand there and hear me cry,
But that's alright because I love the way you lie,
I love the way you lie."
Eminem ft. Rihanna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése