Az élet is lehet egy romantikus regény

Bejegyzésem ihletője egyik nagyon közeli barátnőm, na meg az is, hogy még nem írtam úgy igazán a szerelmet érintő témáról. Neveket nem említek, általánosító neveket használok, amúgy a leírásból magukra ismernek majd a szereplők. A főszereplő egy lány lenne. Ami vele történt, az döbbentett rá, hogy az élet is lehet egy "romantikus regény". Körülbelül több mint egy hete kellemes meglepetés érte a barátnőmet. Már egy év telt el amióta kapcsolatba kezdett a barátjával. A lány nem is gondolta volna, hogy olyan eseményben fog részesülni, amiért melyik lány nem rajongana(még én is). A lány barátja megkérte egyik közeli haverját, hogy az évfordulójuk napján adjon át a kedvesének egy szép csokor vörös rózsát, a nevében, mivel ő a hivatása miatt nagyon távol van és sajnos nem teheti ezt személyesen. Egy csodálatos meglepetés volt. Komolyan, olyan volt mint a filmekben. Látva/halva mindezt, eltöprengtem azon, hogy még mindig azt hiszem-e, hogy nincsenek romantikus történések. Talán csak azért gondolkodtam így ezt, mert nekem nem volt részem ilyenben. Az ember hajlamos elutasítani az olyan dolgokban való hitet, amiben addig nem volt része. Ahogyan én is tettem. De most így jó látni, hogy még léteznek ilyen történések is. Mert a mai világ annyira megváltozott, már nem a régi az udvarlás sem(sőt van, hogy a lánynak kell a kezébe venni a dolgokat, mert a srác nem képes[gyáva?] lépni), és sokan a munkának szentelik az életüket, így háttérbe szorítva a lehetőségét annak, hogy egy viszonylag eléggé kellemes úton is tapasztalják a boldogság pillanatait. Már jó ideje, hogy egyedül vagyok. Nem fért el a kapcsolat a tanulás mellett. Emiatt ért véget a legutóbbi kapcsolatom. Kettő közül valamire koncentrálnom kellett, és az útóbbi mellett szavaztam(tanulás). A jővőm építenem kellett, bármi áron. Most nem mondhatom, hogy érte borsos árat fizettem, hisz még fiatal vagyok, előttem az élet. Az egyedüllétem kezdetétől egész mostanáig egy hullámvölgyön mentem át. Amit egy-egy pillanatban elég nehezen vészeltem át, de sikerült. Túl vagyok a nehezén. Ami egy kapcsolatban is megtörténhet: "unalmassá válik" egy adott pillanatban. De ha sikerül túlvészelni azt a periódust, a tapasztalatok megszerzése mellett, a kapcsolat megerősődik, biztosabbá válik. Hisz ez a lényeg egy kapcsolatban, túlvészelni a viharokat, és nem elereszteni egymás kezét a bajban. Minden rossz után elkerülhetetlen a hullámvölgy, ami a magasba visz, ha képes vagy szembe nézni a problémáiddal és legyőzni őket, vagy ellenkező esetben magával húz a mélybe, amikor feladod a reményt, és nem harcolsz a túlélésért, egy jobb holnapért. Mindent félre téve, hogyha majd az én ajtómon is bekopog a szerelem, akkor szeretnék én is olyan boldog lenni mint a körömben levő barátnőim. Na de a körülményeket nézve, nekem ez még várhat...

"A párkapcsolatok az élet nevű játékban mérettetnek meg igazán. Ott válik el, hogy tudtok-e együttműködni, a problémákkal szemben tudtok-e közös érdekeket képviselve csapatként, barátokként helytállni és győzni."

Marie Clarence