Egy újabb szerelemről szóló bejegyzés lenne ez. Nem az az inspirálója, hogy én személyesen tapasztalom az érzést, hanem inkább a körülöttem levőket vizsgálva töprengtem el ezen a gondolaton. Van aki fülig szerelmes, van aki veszekedések után is menedéket keres párjánál, van aki magányra van ítélve ideiglenesen, vagy akár örökre. Nem oszt a sors egyforma életet mindenkinek. Hisz leginkább az életünket nekünk kell formálnunk. Viszont nem kell megfeledkezni arról sem, hogy van amikor a mi akaratunk/vágyunk ellenére egyedüllétre vagyunk ítélve. Akkor mit kell tenni? Egyáltalán van-e mit tenni? Igen is, mindig van mit tenni. Mert ha nem is olyan korán mint másoknak, előbb utóbb mindenkinek eljön az életébe a várva várt "igaz szerelem". Ha ki sem mozdulsz a házból, vagy a munkádnak szenteled az életed, akkor ne sírj, hogy nincs időd a szerelemre. Arra mindig kell kerüljön kis idő, legyen az bármilyen kevés is. Nem másért, hanem önmagadért. Ha nem teszel semmit, akkor még jó, hogy úgy alakul a sorsod amit egyáltalán nem akarnál. Ám mindig van egy "de". Van amikor valaki nem tesz semmit, és a dolgok a legjobb úton alakulnak. Ezek a szerencsésebbek. Mert igen, az embernek szerencséje is kell legyen. Vagy inkább magába vetett önbizalma. Összevetve azt, hogy milyen volt a körülöttem levők helyzete(szerelem terén) több mint egy éve, olyan váratlan fordulatok következtek be apránként, melyekre szerintem egyikük sem várt volna, ami csupán vágyakozásnak tűnt. Vajon tényleg igaz lenne az, amiről az emberek papolnak? Hogy mindenki életében egyszer jön el az igaz szerelem? Esetemben, mindegyik "igaz szerelemnek" indult. Mindegyik kezdete "rózsaszínű " volt. De aztán valami folytán véget ért. Így tehát nem lehetett egyik sem igaz szerelem, mert az igaz szerelemnek sosincs vége. Annyit elmondhatok, hogy az ember csak veszíteni fog, hogyha valamibe beletemetkezik és minden mást elhanyagol, vagy éppen nincs bátorsága kezdeményezni. És hogyha a pasi nem képes lépni? Mit tegyen a lány? Ne várjon addig amíg a pasi lép, közben arra hagyatkozva, hogy így követeli meg a hagyomány/szokás. Hogyne, a szokásnak már régóta lőttek. Mint ahogy sok másnak is. Maholnap oda jut a világ, hogy a nők mennek dolgozni és a férfiak maradnak otthon gyerekeket nevelni, csak mert a nőnek kell mindent a kezébe vennie. Akkor nem hiába volna az a mondás, hogy minden sikeres férfi mögött egy nő áll? Szerintem van valami benne. És több csaj is így gondolná, csak pár pasi ellenkezne azért, hogy kiálljon a férfi büszkeség megmentéséért(mintha elérne vele valamit). Ébresztő világ, itt már semmi sem a régi. És ha van valaki aki arra vár, hogy a "szokás" szerint menjenek a dolgok, annak tudnia kell,hogy már kicsit hosszabb folyamat elé fog nézni. Na de ha a türelme és az ideje megengedi, miért ne. Van, hogy lépni kell önmagunkért, azért, hogy boldogok lehessünk akár egyetlen egyszer is... Szeretni azt jelenti, hogy elfogadni azt ami volt, ami van és aminek jönnie kell. Nem az a lényeg, hogy a párnak mindenből a legjobb ja legyen, hanem megtalálni a legjobbat abban amijük van
"Az igaz szerelem, amely nem ismer ént, nem maradhat viszonzatlanul.
Átrepül a téren, keresztül a földön, és eljut a lélek szárnyán az egyéni lélekhez, mint a villamossugár, amelynek rezgését hordja a levegő, a víz, a föld."
G. Hajnóczy Rózsa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése