Hidd el nekem, hogy tudom, hogy milyen nehéz szó a "türelem". Néha úgy tűnik, hogy még a csillagokat is könnyebb lehozni az égről, mint türelemmel lenni. Sokan azért utasítják el a türelmet, mert nem hisznek annak későbbi kifizetődésében. Pedig valamiféleképpen kárpótolódik minden perc, óra, nap, hét vagy akár hónap, amelyet képes voltál feláldozni valami olyanra, amiről remélted, hogy beteljesedik. Szóval akár azt is mondhatnám, hogy a türelem és a remény szorosan egybefűződik. Nem lehet türelmes az ember, ha nem él benne a remény kis lángja. Illetve nem remélhet az ember, ha nem birtokolja a türelem művészetét. Most egy kedves ismerősömnek (és nem csak neki, hanem minden hasonló helyzetben levő embernek) írnám ezt a bejegyzésem. Látom a szemedben az elkeseredettséget, melyet minden kudarc szít. Úgy tűnik, hogy mindenki ellened szövetkezett, hogy csakis te lehetsz a világon a legszerencsétlenebb ember, akivel mindez megtörténik. Pedig nem. Nem vagy az egyedüli, hanem a tipikus eset. Magamat látom benned, amilyen voltam pár hónapja. Hogy mi a magyarázat erre? Én egyszerűen csak azt mondanám, hogy rossz időben voltunk, rossz helyen. Vagy, hogy pontosabban fogalmazzak, még nem jött el az a perc, óra ami két részre osztja életed: a múlt és a várt jövő. Mindez csakis rajtad múlik. Jelenleg számodra oly távolinak tűnik az az idillikus pillanat mely meghozza a várva várt változást az életedbe. Azt nem tudnám megmondani, hogy mikor lesz. Hisz még számomra se jött el. Talán még számtalan kudarcot kell megélned, amíg edzetté válsz, és felnőtt fejjel fogod nézni a világot. Nem hangzik a legjobban az a rész, hogy szenvedned kell, hogy boldog lehess. Akadnak majd olyan pillanatok is, amikor a legszívesebben torkod szakadtából valakinek a szemébe ordítanád, hogy gyűlölöd, azért amit veled tett. De te nem teszed. Egy, a női büszkeséged, ami nem fogja engedni. Kettő, hogy egy mosolygós válasz kell, ahhoz, hogy a szívedben kioltsd a gyűlölet lángját. Utána amikor nem lát kiordíthatod magad amennyire akarod, távol tőle. Nem éri meg, hogy lássa a keserűséget a szemedben. Hisz tudatában volt minden cselekedetének, csak remélte, hogy egy "nemtörödőmmel" összefut. (Arra még jómagamnak sem sikerült rájönnöm, hogy ez a mentalitás honnan ered. Talán valaki összetörte a szívét. De az sem elég magyarázat arra, hogy mást büntess szenvedéseidért. A büntetéseid áldozatává válhatsz, hisz elembertelenít, olyanná tesz, amilyennek a számodra kedves személyek álmukban se láttak téged. Megéri?) Legyen is úgy. Sajnos emiatt kell mindenhez úgy hozzáállni, mint aminek jövője nincs. Egy kellemes csalódás mindig jól jön. Vagy ha nem, hát akkor ez van. Te tudtad, készen álltál. Azzal nem véded meg magadat, ha várat építesz magad köré és várod, amíg jön a szőke herceg fehérlovon és megment. Ezelőtt 10 évvel talán jó kis mese volt, de most már édeskevés. Nem abban áll az élet, hogy megvárod, amíg elmúlik az eső. Hanem abban, hogy megtanulsz az esőben táncolni. Egy próbát megér :)
"Ne legyél ám türelmetlen, ezen a világon mindennek rendelt ideje van."
Halász Margit
