Húúú már mindjárt egy szekér esztendeje nem írtam. Szánom bánom, hogy nem tudtam még egy kis időt se az írásra fordítani. Utolsó bejegyzésem még nyár elején íródott, azóta sok minden történt ... Mondhatom, hogy életem első igazán mozgalmas nyara volt. Mikor el kellett válnom a számomra kedves személyektől, pánikba esésem intenzitása súrolta az eget. Ahogy teltek a napok, úgy kezdett egyre inkább csökkenni a pánik érzetem. Azokkal a személyekkel tölthettem a nyaramat (még ha megszakításokkal is), akiket szeretek. Bemutathattam az otthoniaknak azt a kolozsvári társaságot, akik miatt megéri egyetemistának lenni. Na persze én is láttam ám világot. Voltam Karclend-en, na meg Csíkverebesen is. Nem szabad kihagynom a 4 napos esős-sáros-alvós-eresz-el-a-hajam eseményt. Ez Tusványos lenne, ahol minden fiatalnak ott a helye. Így a mienk is ott volt. Ezen a nyáron sok mindent megtanultam. Legfőképpen azt, hogy mindennek meg van a maga ideje. Se nem elébb, se nem később. Van, hogy rengeteg időt kell várj valamire. Na meg néha el kell engedni azt, amihez görcsösen ragaszkodtál hosszú időn át. Az időt nem tudod siettetni, visszafordítani vagy megállítani. Tudni kell megtartani vmit/vkit és tudni kell elengedni is, ha menni akar, vagy mennie kell. Talán visszatért még utoljára, hogy majd magával vigye mindazt ami megmaradt. Ilyenkor hagyni kell, hogy sodródj az eseményekkel. Tenni nem mindig lehet. Néha az a jó ha nem teszel semmit. Mert el kell engedni a régi dolgokat, hogy majd az új dolgok elfoglalják a helyeket. Ha túl sokat nézel vissza annak a boldogságnak az ajtajára amely már bezárult, akkor megeshet, hogy nem veszed észre az új boldogság ajtaját ami számodra nyílt meg éppen. Van, hogy úgy tűnik, hogy valaminek a fájdalma végig kísér. Nem múlik el könnyen, de gyógyítja minden nap, minden óra és perc. Tanulj meg elengedni, hogy majd mást befogadj. Ez az élet körforgása. Van ami megy, van ami jön, de az emlék mindig megmarad. Az emlékek között is próbálj meg rendet tenni, a rosszakat próbáld meg elvetni, hogy csak a szépeknek legyen helye és csakis azokat idézd fel azokban a percekben amikor el akarod hessegetni az egyedüllét gondolatát. Mert sosem vagy egyedül...
"Nem szeretek a múltra emlékezni. Nem is érdekel már. Sajnálom azokat az embereket, akik nem tudnak felejteni."
Berkesi András
