Bejegyzésem arról a kis helyről szól, ahova legtöbb ember szíve mindig is visszavágyik, ahol megértés(legtöbb esetben), szeretet, biztonság, megnyugvás és melegség várja. Ez a kis hely az otthon. Egy kis szó, és mégis mennyi fogalmat rejt magába. Mert mindenki számára eljön az a nap amikor el kell hagynia a kis zugot, ahol milliónyi emlék várja vissza, legyen az fájdalmas, boldog, pajkos emlék vagy akár a fiatalkorban elkövetett csínytevések sorozata. Van amikor ideiglenesen megy el az ember, hagyja el az otthonát, de van amikor már új otthon vár rá, és a régit maga mögött kell hagynia, abban az értelemben, hogy az már csak másodlagos szerepet fog betölteni életében. Nem régiben elkelt az egyetlen nővérkém, férjhez ment. Most már új otthona van. Fájdalmas volt a gondolat, hogy már nem jön haza olyan gyakran. Úgy éreztem, hogy már a lakás már nem lesz a régi, valami hiányozni fog belőle, és az nem más mint a nővérkém. De lassan megbarátkoztunk a gondolattal, mivel azelőtt már három évet egyetemen volt és gyakorlatilag nem volt sokat itthon. Az esküvő után egyik kedves nagynéném mondta, hogy "ez a lányok sorsa". Szóval ez lesz nekem is? Akkor én nem akarok férjhez menni. Na jó na csak vicceltem. Butaság lenne emiatt lemondani. Mert az, hogy elment a nővérem az ő új otthonába, nem azt jelenti, hogy a régi otthona ajtaja zárva marad előtte. Mert lehet, hogy az ember elmegy, elhagyja otthonát(legyen az ideiglenes vagy végleges), azt csak testileg hagyja el, a szíve egy része örökre ott fog maradni. Mert ahogyan a madár is tesz, elhagyja fészkét, hogy melegebb tájakra költözzön, majd tavasszal visszajön, hisz az ő régi fészke ott várja(abban az esetben, hogyha valami természeti hatás folytán nem tevődött tönkre). Annyira általános egy folyamat ez a madár költözés az emberek szemében. De valaki figyelte-e meg, hogy a mi életünk, sorsunk is olyan akárcsak a madaraké. Legyen jövő, hívatás, továbbtanulás vagy bármi ami arra késztet, hogy elmenjünk, elhagyjuk otthonunk, ám a szív lesz az(és egyben a legerősebb ok is) ami miatt mindig haza fogunk jönni. Mert valamiért vagy valakiért mindig is haza kell, hogy jöjjünk. Számomra az egyik és egyben legfontosabb érv amiért mindig is hazafogok térni, az a családom volt, van és lesz, vagyis édesanyámért és a nővéremért, új családjáért. Így elmondhatom, hogy számomra az otthon fogalom legfontosabb jelentése a család. Isten áld meg otthonunkat és adj erőt számunkra, hogy mindig tudjuk átlépni otthonunk küszöbét!
"Ahol szeretünk, ott az otthonunk - az otthon, melyet lábunk elhagyhat, de szívünk sohasem."
Oliver Wendell Holmes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése