Szóljon ez a pár sor azokhoz a személyekhez, akik már voltak hasonló helyzetben. Az élet néha olyan kihívások elé tesz minket, amelyeket, még ha akarunk, se tudunk megváltoztatni. Tudsz te azon változtatni, hogy ki szeressen téged? Jogodban áll elvárni valakitől, hogy elfogadjon téged úgy ahogy vagy, és kelljél neki? Szerintem mindkét kérdésre egy nagy "NEM" a válasz. Nem tudod elérni valakinél, hogy szeressen téged, ha az nem úgy van. Nem tudod elvárni mástól, hogy kelljél neki, hisz ha belegondolsz, biztos voltál már olyan helyzetben, amikor valakit elutasítottál azért, mert, egyszerűen nem ő volt az "akit te keresel". Eléggé nehéz, amikor te vagy az a fél, akinek mindez fáj. Mondogatod magadba, hogy te is voltál már így, és meg kell értened. Még ha állatira is fáj, de meg kell értened. És akkor jön a bökkenő: végre valakire rátalálsz, akinek te nem csak egy állomást, egy kalandot jelentesz. Na de akkor valami érdekes csoda fojtán, hirtelen a régi személyek (amelyek addig emberszámba se vettek) érdeklődni kezdenek felőled. Épp a minap olvastam erre vonatkozó idézetet, amelynek a "Törvényszerűség" cím volt adva: "Ha egyedülálló vagy, mindenki leszar ... Ha kapcsolatban vagy, mindenki kapálózna utánad." (Elég szomorú, hogy törvényszerűségnek számít már ez. Nem szabadna így lennie. Nem szabadna normálisnak lennie annak, hogy miután valami elszalasztottál, azután próbálsz meg lépni. Az ember elég bátor kellene legyen, hogy kimondja az igazat. A félelem állítja meg. A kudarctól való félelem). Mindez csakis azért van, mert néha az ember későn ébred fel. Addig halasztja a dolgokat, mondogatva magában, hogy "ráérek", amíg arra nem eszmél, hogy elkésett. Van aki miután feleszmélt továbbra is hallgatni fog, mivel amikor ott volt az ideje, nem lépett. A saját hibája, hogy "elvesztette" ami az övé is lehetett volna. De van kivétel, amikor nem hallgat az ember. Kiordítod magadból az igazat. Ha még viszonzottak az érzések, akkor a másik hagy csapot, papot, és rohan hozzád. S akkor boldogok lesztek és trálálá, s happy end. Na de nem mindig van happy end. Nem mindig lesz olyan bátor az ember, hogy bevallja érzéseit. Emiatt búcsút vehetsz annak esélyétől, hogy talán egyetlen egyszer az életben boldog légy. Mert van, hogy nem keresel valakit, de nem azért mert nem akarod. Hanem azért mert úgy érzed, hogy nincs elég érv felsorakoztatva magadba, hogy megtedd. Vagy éppen van egy olyan érv, amely miatt nem keresed. Talán naiv vagy, talán racionálisan gondolkodsz. Talán veszítesz, talán megóvod magad a csalódástól. Számolnod kell azzal, hogy mindennek két éle van.
Minden helyzetet, amit felsoroltam, tudom mondani, hogy valósak hisz én is megéltem/megélem/meg fogom élni őket. Mivel én is csak egy tipikus eset vagyok, és nem kivétel.
Küldöm az idézetet azoknak a személyeknek, akik hasonló helyzetben voltak/vannak/lesznek. Ha megpróbáltatások elé állít az élet, meg is lepődhetsz néha, amikor arra eszmélsz, hogy erős is tudsz te lenni.
"Mostantól úgy gondolok rád, mint egy egyszerű hétköznapi fiúra, akit bármikor képes lennék szeretni, de nem te leszel az egyetlen. Nem fogok miattad sírni, és nem fogok rád várni, és észreveszem, hogy más fiúk is léteznek. A szívem mélyén még mindig reménykedem, de nekem is szükségem van a boldogságra. Nem fogok miattad mindent veszni hagyni úgy, hogy még csak nem is vagy az enyém. Fáj, és nagyon nehéz, de tovább kell lépnem. És most az egyszer nem miattad, hanem saját magam miatt."
