Jól mondják, hogy ami jó az hamar el fog telni. Vége az első évnek. Igazából nem fogtam fel azt, hogy nekünk hamarosan el kell válnunk (hálistennek csak kis időre), csak a tegnap este döbbentem rá, hogy menni kell és, hogy az idő ketyeg, telik, ha akarjuk ha nem. Csodaszép első évem volt. Új értékes barátokra leltem, akiknek köszönhetően bearanyozódtak napjaim és ha mégis úgy alakultak a dolgok, ahogy nem szerettem volna, ők itt voltak mellettem és mindvégig támogattak, egy pillanatig sem engedték el kezemet. Óriási szükségem volt rájuk, hisz a nagy város viharában helyt nem tudtam volna állni. Eddig a nyárnak mindig örültem, hisz rengeteg szabad időnk volt együtt szórakozni. Most viszont egy új érzéssel kellett megbarátkozzak. Sose volt úgy, hogy számomra kedves személyektől a nyár kezdetén búcsúznom kell. Tudom, hogy a nyár csak 3 hónap és abból is amennyit tudunk majd együtt töltünk. De fura lesz, amikor majd úgy érzem, hogy átugornék az 1es bentlakásba, hogy kapjam meg az ölelést amire szükségem van és nem fogok tudni átugorni. Vagy hogy az ágyamon nem lesz ott egy HP laptop, mellette egy bódi leánkával. Mi lesz amikor nem fog tudni menni a felmentő sereg durcás Timit buliba csalni. Mind-mind hiányozni fog. Vagyis máris hiányzik. Azok a bulgás bulik, a huli bulik, ázós buli janis-ben, na meg a diáknapos Irish buli. És nem csak ennyi. Mert számtalan volt. Elmondhatom, hogy igazi egyetemi évet éltem meg. Hisz mit számít, hogy reggel 10től egész délután 6ig van orám, ha belefér egy huli buli este. Mit számít hogy pár lejünk van, egy diáknapos buli úgyis belefér. Majd csak jó lesz 3 napig a kenyér margarinnal (legjobb esetben meg pár szelet parizerrel). Ha meg nem futja bikavérre, akkor jó az 5 lejes bor is. Nem számít hogyha, olyan kemény a dugója, hogy egy bornyitónak is beletörik a foga. Vagy meg amikor 2 hajcsat árán is, de sikerül kinyitni azt a bort, jól megszínezi a fogunkat és a nyelvünket. Anélkül nem lett volna jó az a telenovellába illő este. Mi van akkor ha este 10kor jut az ember eszébe, hogy jó lenne egyet kosarazni. Így lesz valakiből Miss Műköröm., vagy éppen Michael Jordaná. Számtalan hasonló emlék van. Annyi minden történt ami jól indult és balul sült el. Nem bánom egyetlen pillanatát se hisz, mindenre szükség volt ahhoz, hogy tanuljak éber lenni, tanuljak meg nem törődni. Ennyi volt a félelmetes-szomorú-boldog-vidám-idegtépő-kacifántos-sunyi-sirató-nevettető-szórakoztató-gondolkodtató első év. Hiányozni fog Kolozsvár, de leginkább az a Kolozsvár amelyikben tudom, hogy ti is ott vagytok.
"Ne légy szomorú, ha búcsúzni kell. Búcsúra szükség van az új találkozáshoz."
Richard Bach
